Internet

Elterjedt egy új trend a közösségi médiában, a „Chinamaxxing”, melynek gyökerei a korábbi kulturális hatásokban keresendők, amelyek Japán és Dél-Korea esetében már megfigyelhetők voltak. A jelenség lényege, hogy a fiatal amerikaiak egyre nagyobb érdeklődést mutatnak Kína iránt – ezt mutatják a kínai videójátékok, filmek, ruházati termékek és internetes trendek növekvő népszerűsége Nyugaton. A párizsi divathéten például kínai inspirációjú darabok tűntek fel, a közösségi médiában pedig olyan termékek lettek népszerűek, mint a Labubuk vagy az Adidas klasszikus dzsekije, kínai stílusban megújítva.

A trendet fokozták befolyásos online tartalomgyártók, mint Hasan Piker és ISHOWSPEED, akik tavaly Kínába utaztak, és élőben közvetítették látogatásaikat Sanghajból és Csungkingból. Ezek a közvetítések hatalmas népszerűségre tettek szert mind az amerikai, mind a kínai közösségi médiában. Piker egy interjúban a generációs szempontokat hangsúlyozta, magyarázva Kína vonzerejét.

„Az élet egyre rosszabb évről évre. Megveszem az Applebee’s sajtos hamburgerét, amit bele lehet mártani egy olvadt sajttal teli tálba. De ezek az élvezetek nem elegendők ahhoz, hogy ne vegyem észre: itt nincsenek rendben a dolgok. Aztán megnyitom a TikTokot, és hirtelen látok egy videót Csungkingról. Mindenhol vonatok járnak, és ez egy lenyűgöző város” – nyilatkozta Piker.

Szakértők szerint a „Chinamaxxing” nem csupán Kínáról szól, hanem legalább annyira az Egyesült Államok társadalmi problémáinak következménye. A trend mögött az amerikaiak elégedetlensége húzódik meg a politikai káosszal, a fegyveres erőszakkal, a faji feszültségekkel, a szigorú bevándorlási politikával, az egészségügyi rendszer válságával, és az általános érzéssel, hogy az Egyesült Államok elveszítette korábbi befolyását és presztízsét. A kínai tartalmak gyakran alternatívát kínálnak: gyorsvasutakat, sűrűn beépített, de működő városokat, technológiai fejlődést, elektromos autókat és zöld energiát.

A CNN cikke szerint a „Chinamaxxing” gyakran inkább egy látszólagos jelenség, mivel a legtöbben nem törekednek arra, hogy mélyebben megértsék a kínai társadalom ellentmondásait. A látványos technológiai fejlődés mellett alacsonyabb bérek, politikai elnyomás, cenzúra, társadalmi egyenlőtlenségek és a mindennapi élet nehézségei is jelen vannak.

A trend politikai dimenziója is megjelenik. Piker kínai útja miatt támogatói dicsérték, mert közelebb hozta a kínai embereket, míg kritikusai azzal vádolták, hogy akaratlanul is a kínai állam érdekeit szolgálja, azaz a kulturális vonzerő politikai befolyássá alakításának törekvését. A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy az amerikaiak megosztottak abban, hogyan viszonyuljanak Kínához: vannak, akik elsősorban biztonságpolitikai, gazdasági és geopolitikai fenyegetést látnak, míg mások árnyaltabb képet alakítanak ki a mindennapi kultúra és az online tartalmak révén.

Shaoyu Yuan, a kínai soft power szakértő szerint nem véletlen, hogy a „Chinamaxxing” a TikTokon virágzik. A platform algoritmusa bár nem nyilvános, egyszerre gyengítheti az amerikai narratívát az Egyesült Államok problémáinak kiemelésével, és vonzóbbá teheti Kínát. Más megfigyelők szerint a trend mélyebb belső szorongásokat tükröz, és arról szól, hogy az amerikaiak másképp látják saját országukat.

A Washington Post szerint a soft power szempontjából árnyaltabb a kép, mivel az amerikaiak többsége nem kezd kínai filmeket nézni, nem fogadja el a Kínai Kommunista Párt ideológiáját, és nem tanul kínai értékeket. Bár a fiatalabb generáció egy része nyitottabb a szocializmus iránt, az amerikaiak összességében ma bizalmatlanabbak a kommunizmussal szemben, mint egy évszázaddal ezelőtt.

A „Chinamaxxing” mémként jól működik, mert Kína sok amerikai számára még mindig idegen és távoli világ. Különösen beszédes, hogy a trend középpontjában a hagyományos kínai orvoslás áll, ami inkább az amerikaiak saját bizonytalanságait tükrözi, mint Kína kulturális hatását. A jelenség akkor erősödik, amikor az Egyesült Államokban terjednek az alternatív egészségmozgalmak, és csökken a bizalom a hagyományos egészségügy iránt. A TikTok, ahol a „Chinamaxxing” különösen népszerű, az egészségkultúra központja is egyben, ahol influenszerek ajánlanak különböző módszereket és termékeket.

A lap szerint a „Chinamaxxing” inkább azt mutatja, hogy Kína nem tud valódi kulturális vonzerőt kialakítani, mivel a kínai kulturális termékek nem váltak globálisan népszerűvé. A trend követői valószínűleg hamarosan továbbállnak.

Sokan problematikusnak tartják a „Chinamaxxinget”. Cherie Wong hongkongi–kanadai aktivista szerint a jelenség néhány sztereotípiára egyszerűsíti le a kínai identitás összetett valóságát. Hangsúlyozta, hogy miközben 2026-ban „menő” lett kínainak lenni, sokan elfelejtik, hogy a kínai történelemhez traumák, politikai erőszak és elnyomás is hozzátartozik.

„Az én családom történetében »nagyon kínai korszak volt az«, amikor a nagyszüleim azt látták, hogy az összes tanárukat kivégzik, mert értelmiségiek voltak.”

Wong az NPR-nek elmondta, hogy attól tart, hogy még a jó szándékú, a kínai kultúra iránt érdeklődő influenszerek is könnyen átvehetik a hivatalos állami narratívákat.

Ennek ellenére a jelenségnek lehetnek pozitív oldalai is. Yuan szerint a felszínes trendek néha a legkönnyebb belépési pontot jelentik, mert a kulturális rivalizálás és a geopolitikai verseny védekező pozícióba kényszeríti az embereket. Az életmódtartalmak és mémek csökkenthetik a feszültségain, ami fontos, mert a párbeszéd általában nem egyetértéssel, hanem ismerősséggel kezdődik. A Kínával szembeni hosszú ideje fennálló ellenszenv és a geopolitikai feszültségek miatt nehéz megjósolni, meddig tart a „Chinamaxxing”, és hogy valóban egy kínaiabb jövő jele-e. Az internetes trendek gyorsan változnak, de rövid időre ezek egyfajta digitális hidat képezhetnek két, politikailag gyakran szemben álló világ között.